ღ 3.fejezet ღ

Elindultam haza..hát ennél a napnál sem lehet rosszabb vagy mégis? Be mentem a házba és neki álltam ,,enni" két tasakkal megittam majd lezuhanyoztam felvettem a hálóingem és lefeküdtem az ágyamba. Az nap éjjel alig tudtam aludni.
Így keresgélni kezdtem a cuccaim között és megtaláltam a régi naplóimat. Bele olvastam az egyikbe:
,,1910 augusztus 17. Kedves naplóm, tudom hogy már régóta nem írtam, nagyon régóta. Nem volt rá szükségem...Nem akartam leírni ezeket a dolgokat, de kimondani sem akarom őket. Az a helyzet hogy vámpír vagyok, és gyűlölöm. Kétségbe vagyok esve, kedvetlen vagyok, dühös. De legfőképpen...félek. Egy részem csak véget akar vetni ennek az egésznek a másik részem pedig nem enged érzeni. Szóval meg kell békélnem a helyzettel nem számít mibe kerül."

Hirtelen nem volt kedvem tovább olvasni rettegtem attól az érzésektől amik ebben a naplóban rejlenek, hogy milyen egyenesen a vénákból inni. Megszédültem csak ekkor vettem észre hogy nem sokára reggel lesz, lementem a pincébe és táplálkoztam. A vértasak nem olyan jó mint a friss vér, de ez is megteszi, lezuhanyoztam majd fel vettem egy fekete farmert, rózsaszín toppot és egy úgyszintén fekete farmer kabátot. A tegnapi napnál biztosan nem lesz rosszabb a mai, biztattam magam majd elindultam.

Megérkeztem, a mai nap különösen meleg volt és én pont most vettem fel sötétebb ruhát igaz, a mi fajtánk nem izzad. Azt vettem észre hogy egy srác bámul feltűnően majd közeledik felém, felismertem ő volt az akibe tegnap bele mentem. Úgy csináltam mintha nem is érdekelne így kotorásztam a táskámba.

- Szia, minden oké? Jobban vagy? Tegnap nem kaptam hívást tőled pedig vártam, mivel elég nagyot koppant a fejed- olyan édesen mosolygott
- Hahooo...Minden rendben? - kérdezte érdeklődve, kicsit oldalra hajtotta a fejét
- Szia, igen jobban vagyok, bocsi csak elgondolkoztam - mosolyogtam rá, érzetem hogy a szemfogaim sajognak
- Akkor én most megyek, látom most nem találsz jó társaságnak - mondta, majd kicsit elfordult
- Ööö...Nem láttad Tiát? - kérdeztem egy témának felhozva utáltam hogy nekem kellet megtennem ezt a lépést
- Ma nem jön iskolába, sőt egész héten nem lesz mert anyuékkal elment Los Angeles-be. - mondta
- Várjunk csak Tia a rokonod? - kérdeztem kíváncsian
- Igen, pontosabban az unoka húgom a szülei már régen meghaltak és anyuék nevelték fel.
- Értem..- te jó ég szegény lány
- A te szüleiddel mi történt?? Én úgy tudom hogy csak a nővéreddel élsz. - kérdezte a névtelen srác
 Meghallottam a csengőt
- Mennem kell kémiára - mondtam majd elindultam az iskola bejárat felé
- Akkor menjünk együtt, nekem is kémiám lesz - mosolygott,
 Leültem az egyik padba ő pedig mellém ült, gondolom mikor vissza jön Tia akkor meg kell neki mondanom hogy itt   már a névtelen srác ül...vagy a névtelent fogom kipaterolni mellőlem.
- Én Anthony Dam Smith vagyok - mintha tudta volna hogy az jár a fejembe hogy mi lehet a neve
- Én pedig Lena vagyis Rebekah  -mondtam bugyután mosolyogva
- És neked nincs vezeték neved Bekah? - kérdezte Dam.
- De van és nem szoktak Bekah-nek becézni inkább Lena, a teljes nevem pedig Rebekah Lena Pierce.
- Ooo..Értem Lena kisasszony.. - mondta gúnyosan, és megcsókolta a kezem fejét legszívesebben behúztam volna neki, de ehelyett nevetés tört rám sikerült neki először igazán megnevettetni, a tanárnak nem nagyon tetszett hogy én nevetgélek..így hamar abba hagytam. Az óráimnak vége lett mennem kellet meghallgatásra a pompon lányok csapatába való bekerülésért.
Sikeres volt a vizsgám, sőt lenyűgöztem őket. Dam végig ott volt és nézet, emiatt zavarban is voltam, de ez nem akadályozott semmiben. Haza felé megint találkoztam vele
- Héé Bekah öhm vagyis Lena..Láttalak az edzésen, elképesztően hajlékony vagy...- mondta Dam.
- Nem is annyira, a többiek is képesek ilyenekre csak sok edzés kell..- feleltem átlagosan
- Haza kísérlek, persze ha nem bánod! (?) - vettet rám egy kis fiús mosolyt
- Nem bánom, akkor induljunk. - átlagos hangnembe feleltem
- Oké, nincs kedved kijönni szombaton a parkba? vagy elmehetnénk a Grill-be és ihatnánk valamit, persze ha bírod az italt! - megint csak csipkelődött, és én ezt a részét imádtam
- Hát, oké...úgy sincs programom! - mondtam mosolyogva
- Ahogy akarja Bekah Lena kisasszony. - oda értünk a házunkhoz, közelebb jött hozzám
- Akkor holnap találkozunk 2-kor a Grill-be! - mondta Anthony lelkesen
- Köszi, hogy haza kísértél - mondtam
- Ez csak természetes. - mosolygott, majd elment