ღ2.fejezetღ

Megérkeztem az iskolába, nem a legmodernebb de nem is rossz, mindenhol emberek. Remek, már is szédülök.
Azt veszem észre hogy egy alacsony, barna göndör hajú lány közeledik felém.
- Szia, te vagy ugye Rebekah? -kérdezte az alacsony lány
- Szia -mosolygok bugyután már nem tudom mióta nem folyattam báj csevejt- Igen, én lennék az, de inkább hívj Lena-nak. Nekem kihez van szerencsém?? -kérdeztem udvariasan
-  Jajj bocsánat, én Bonnie vagyok helyesebben Bonnie Tia Forbes. De inkább Tia az a név amin szólítanak.
- Szóval Tia, örvendek .- megint csak bugyuta mosoly vágok, igaz a kis csaj elég jó fejnek látszik és lelkesnek, csupa pozitivitás.
- Ha akarod körbe vezetlek az iskolában! (?)- kérdezte
- Azt megköszönném! - igaz semmi kedvem nem volt társalogni, de Tia olyan más volt mint a többi lány, mivel azok úgy néztek rám mintha a túlvilágról jöttem volna..
- Akkor gyere velem, lehet hogy majd csak jövő héten tudom megmutatni az egészet.
- Nem probléma, sőt most nagyon én sem érek rá - tettem hozzá
- Nincs kedved ma akkor inkább be jönni velem a büfébe?-kérdezte Tia
- Tényleg nincs sok időm, még be kell mennem az igazgatóiba is. Nekem most mennem kell, nagyon örültem. Szia! - Udvariatlanul gyorsan elrohantam, így még a válaszát sem tudta elmondani csak annyit halottam hogy azt motyogja egykedvűen ,,szia" de ezt is csak azért mert különlegesen hallok, egy egyszerű ember már nem hallotta volna meg ezt se.
Becsengettek, Tia mellém ült, szerencsére érdekelte amit a tanát mondott mivel egész órán nem szolt egy szót sem, vagy lehet hogy megbántottam? Majd szünetbe kezdeményezek egy beszélgetést.
Hamar vége lett a Fizikának most éppen történelem lesz, Tia ezek szerint a padtársam lesz hiszem mindig ott ül mellettem, és nem nagyon szeret beszélgetni tanórákon.  Miután végeztem beiratkoztam a pompon lányok csapatába holnap lesz az alkalmassági vizsga, majdnem kiértem a kapun mikor egy srácba bele rohantam, a táskám le esett, én meg hátra puffantam (megpróbáltam nem használni a vámpír képességeimet) a fejem nagyot koppant, a srác azonnal oda jött hozzám. Csak akkor vettem észre hogy élkepesztően helyes volt, és láttam hogy aggódva fürkészte az arcom miközben hívta a mentőket..várjunk csak mentők?? na neee...azonnal ki kell magyaráznom magam, nincs semmi bajom. Felkeltem teljesen stabilan mintha csak egyszerűen lefeküdtem és azután pedig felkeltem volna. A körülöttem lévők csodálkoztak és suttogtak. De engem csak az érdekelt hogy ne keltsek még ennél nagyobb feltűnést.
-Minden rendben? - kérdezte a srác
- Azt hiszem igen. - mondtam egykedvűen.
- Be viszlek a kórházba, itt a kocsim egy köpésre.
- Jajj, utálom az orvosokat, de a nővérem ápoló és ő majd megnéz. - hazudtam, de nem tehettem mást
-Figyelj itt a számom bármi baj van nyugodtam hívj fel, oké?? -  át adott egy cetlit rajta számokkal - Jah és legközelebb figyelj jobban merre mész - kacsintott rám mosolyogva