Kedves naplóm..

Kedves naplóm!
A mai napom egyszerűen tökéletes volt megtudtam a névtelen srác nevét. Anthony-nak hívják, én Dam-nek hívom mert ez a második neve. Kiderült hogy nem is olyan rossz arc, kedves és humoros egyszerűen tökéletes. A pompon lányok csapatába felvettek hétfőn már kezdhetek is...annyira várom a holnapot! ,,Randim" lesz Dammel délután 2-kor a Girl-be.....várjuk csak hol is van az a Grill?
Oké, majd felhívom Dam-et. Már olyan rég nem futottam egy jo vámpírosat, így mikor kezdett esteledni kimentem az erdőbe és tiszta erőmből futottam, vagy inkább sebesen száguldottam a szél lágyan csapkodta a hajamat jobbra-balra. Megálltam egy pillanatra,nem is egyre talán kettős is volt,vagy talán egy egész perc, csodáltam az erdőt, éppen a naplemente naracssárgás színe ragyogta be.Majd lassan haza sétáltam..Néha annyira vágyom arra, hogy megint ember legyek! De az egyik részem pedig élvezi ezeket a dolgokat, végül is egyetlen vámpírság hátülőtője az a vér. Kívánod, nem bírsz nélküle élni..Minden egyes perc veszélyes Dam számára de én nem akarom őt bántani! Mert szeretem, rájöttem ő az aki megmenthet engem és nem engedi a sötét énem felszínre jutását! Majd, mikor készen állok rá és ha persze kibontakozik ez a szerelem akkor elmondom neki a titkom, de addig megpróbálom minél jobban elnyomni a bennem rejlő sötét lényt. Remélem elfogadja azt ami valójában vagyok A VÁMPÍRT!

Abba hagytam az írást és a táskámba megtaláltam a kis cetlit amin a számok sorakoztak, lassan be pötyögtem őket a telefonba és vártam hogy felvegye.
- Szia, itt Tia beszél - egy női hang szolt bele, pontosabban Bonnie volt az
- Szia Anthony-t keresem, oda adnád neki a telefont? - válaszoltam udvariasan
- Pillanat, szolok neki! - tette hozzá kedvesen
- Héé Dam egy lány keres téged, ha jól tudom akkor Lena az...tudod az új lány a suliba...- kiabálta, kis idő múlva bele szol Dam
- Szia, már is hiányzom? - kérdezte
- Szia, fogalmam sincs arról hogy merre van az a Grill..-feleltem
- Ooo csak ennyi a gond akkor érted megyek, de kiderült hogy holnap zárt rendezvény van a helyiségben így majd valahova máshová kell mennünk.
- Nem gond. -mondtam majd letettem a telefont

Az nap éjjel egész jól aludtam, csak volt egy furcsa álmom. Azt álmodtam hogy a nővérem mosolygott rám, de nem azzal a kedves arcával hanem olyan rémisztően, furcsán gyönyörű volt, nem tudom mit jelenthet ez. De most a saját dolgaimmal kell törődnöm, igen önző vagyok.....de amibe kellett segítettem neki! Segíteni is fogok csak előbb kialakítom az életem.
Felkeltem az ágyamból, felöltöztem otthoni ruhába. Lementem nézni a tv-t egyszer csak hallom a csengőt. Kinyitottam az ajtót és Dam állt előttem, ha eltudnék pirulni akkor most olyan lenne a fejem mint a tűz a hajam rendezetlen, az ruhám pedig mint egy pizsi együttes...Szörnyen éreztem magam. Igaz számíthattam az érkezésére mivel már dél is elmúlt.

- Szia. - mosolygott majd végig nézett rajtam
- Hello..- válaszoltam- Nem úgy volt hogy kettőkor találkozunk?
- De, csak gondoltam megleplek, ugye nem baj? - kacsintott
- Most éppen nem vagyok szalonképes, de ha már itt vagy gyere beljebb - mosolyogtam, de kellemetlenül éreztem magam
- Milyen szép a házatok, nővéred merre van? - kíváncsian körbe nézett
- Ő elutazott, egyedül vagyok most a házban, vagyis már veled! De én most átöltözök várj meg itt azonnal jövök kb.  20 perc - mondtam majd felrohantam a lépcsőn
- Mi lenne ha az egész napot kint töltenénk! - kiabálta utánam
- Nem mindegy, de semmi kedvem kimenni a városba- kiabáltam, de nem kellet volna olyan hangosan mivel már ott is termet az ajtómba.
- Héé leskelődni nem ér..- mondtam majd rácsuktam az ajtót
- Ez udvariatlanság Lena kisasszony - gúnyolódott, kinyitottam az ajtót és megdobtam a tolltartómmal, majd vissza becsuktam.
Bele néztem a tükörbe,meg fésültem a hajam, majd egy fekete sortot, kivágott szürke pólót vettem fel ,és mezítláb maradt a lában az olyan átlagosan tinis húzás ha nincs rajtam cipő...hiszen csak a házban leszünk.
- Készen vagyok, be jöhetsz..-  mondtam, és vártam még ki nyílik az ajtó
- Cipőt elfelejtetted felhúzni? - kérdezte
- Nem, csak azt mondtam hogy nem akarok kimenni, szóval mit csináljunk? - kérdeztem majd hátra dőltem az ágyra, Dam mellém feküdt
- Nekem az is megteszi ha így fekszünk és nézzünk a plafont! -  elmosolyodott
- Kérdezni szeretnék valamit! - mondtam neki!
- Vegyél úgy engem most, mint egy nyitott könyvet! - felém fordult
- Miért vagy velem ilyen kedves, másik le tojnak engem mert én vagyok ,,az új csaj"! - kérdeztem, s közbe a kezemmel mutattam az idéző jelet
- Mert te más vagy, mint a többi új csaj aki ebbe az iskolába be téved! - mondta, én felkeltem az ágyról, és elindultam lefelé
- Hová mész? - kérdezte Dam, majd utánam indult.
- Mivel nincs kedvem kimenni így kellene valamit csinálnunk! - válaszoltam
- Még az udvarra sem akarsz kijönni velem? - kacsintott
- Oké, oké menjünk ki akkor, de előbb felveszek valami lábbelit! - mondtam neki és felhúztam egy tutyit!
- Mehetünk? - kérdezte, és közben vettet rám egy pillantást
- Igen! De csak ide ki az udvarra! - követeltem.
- Nyugi, nem rabollak el - mondta.
Több órán át a kertbe voltunk, lassan már be esteledett. Dammel annyira gyorsan repült az idő, arról is elfeledkeztem hogy éhes vagyok, mert az voltam. Minden egyes percben vágytam a vérére, néha mikor megfogta a kezem éreztem hogyan lüktet az ütő ere, legszívesebben feltéptem volna a fehér bőrét!

- Már menned kéne, kezdek álmos lenni, fáradt vagyok! Holnap korán kéne kelnem. - hazudtam neki, de már nagyon éhes voltam.
- Ohh..már is el akarsz küldeni? - nézet rám aranyosan, azt hittem mentem elolvadok..
- Nem, dehogyis nem erről van szó - mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét.
- Oké, de csak akkor megyek most el, ha holnap te átjössz hozzám és velem töltöd az egész napot! Benne vagy? - kérdezte, nem tudtam neki mit mondani..vártam egy percet majd válaszoltam.
- Rendben, áll az alku akkor majd holnap találkozunk! - mondtam, majd az ajtóhoz kísértem
- Jó éjszakát - Damon közelebb jött hozzám és adott egy puszit az arcomra.
- Neked is - feleltem rá és be mentem a házba!

Kedves naplóm! Ma az egész napot vele töltöttem, igaz még nem volt köztünk semmi egy arcon puszilást leszámítva, de holnap megint átjön, most nem nálunk hanem, az ő házában leszünk. Ennek nagyon örülök. Rá jöttem arra hogy kezdem megkedvelni és ezt az érzést szerintem viszonozza. Nagyon várom a holnapot! Amikor elment megint felfaltam majdnem az egész hűtőt. Utána lezuhanyoztam, megnéztem egy filmet amire nem is figyeltem mert az járt a fejemben ,,vajon ő most mit csinálhat". De most fáradt vagyok, nem tudom mi fog kialakulni Dammel, de én a legjobbakat remélem. Valamiért olyan furcsa érzésem van! Napok óta olyan mintha valami természet feletti erő bujkálna Mystic Falls körül. Remélem nem lesz veszélyes az emberek számára!
Le tettem a naplómat, majd felkeltem az ágyról és elmentem ki az udvarra, valami baljós érzetem volt. Mikor kiléptem az ajtón nem láttam semmi furcsát ,,csak egy átlagos este" gondoltam, majd felnéztem az égre a hold teljesen fénylett! Azt éreztem, mintha a vámpírokon kívül valami természet feletti tartózkodna a városban. El hessegetem a gondolatot, teljesen hülyeség meg vagyok őrülve..(gondoltam)
Bementem az szobámba és felfeküdtem aludni..

- Remek, megint elaludtam..pedig azt terveztem, hogy össze rámolom a szobámat, nem baj még van időm - magammal beszéltem kezdek megőrülni, hallom megcsörren a telefonom..Anthony (Dam)  az..ilyenkor mit akarhat még csak 10 óra van.

- Hallo -mondtam bele a telefonba
- Szia gondoltam akár most is találkozhatnánk, rá érsz most? -felelt Damon a kagylóba
- Most igen, de nincs egy kicsit korán ahhoz hogy átmenjek hozzád? -kérdeztem
- Tudod meséltem, hogy Tatia meg a szüleim néha elutaznak pár napra Los Angeles-be éppen most indulnak el én meg egyedül maradok..
- Oké, akkor várlak - mondtam
- Akkor nem sokára találkozunk addig is Szia - köszönt el

Lerohantam a pincébe, már nagyon éheztem. De akkor hirtelen megszólalt a csengő, biztosan Dam lesz az,de a táplálkozáshoz nekem idő kell. Így addig nem nyitottam ajtót amíg ettem. Mikor már befejetem, beengedtem.

- Szia - mondta Dam - Valami baj van?
- Szia - mosolyogtam rá - Nem nincs semmi bajom, miért kérdezted?
- Mert, éppen egy kis vér folt van a szádon, biztosan minden rendben? - kérdezte, miközben letörölte az arcomról a vért. De most mit mondjak neki? Azt hogy igen bocsi de éppen vért ittam mikor megzavartál, de ne félj tudom magam kontrollálni talán nem eszlek meg reggelire. Tudom..viccesnek hangzik, ez a valóság. A tömör, igaz, valóság..
- Igen minden rendben csak megvágtam a kezem és valahogy az arcomra került, a fene tudja..- magyaráztam miközben érzetem hogy a hangom se a legjobb formáját hozza
- Akkor a mai napot azzal töltjük, hogy filmet nézünk, remélem nem lesz bajod eléggé sápadt vagy, ha rosszul érzed magad akkor szólj és elviszlek az orvoshoz..
- Nekem ez a természetes színem - mondtam majd belenéztem a tükörbe, tényleg szokatlanul sápadt voltam..
- Oké, nekem nincs semmi bajom, induljunk - hadartam
- Akkor előbb öltözzön fel kisasszony - mondta, elszégyelltem magam hiszen mindig amikor jön én ilyen szörnyen fogadom..ilyen rosszul öltözötten.
- Jaj..el is felejtettem mindjárt jövök 20 perc és készen vagyok..- feleltem miközben mentem fel az emeletre, azon gondolkoztam milyen hülye libának nézhet engem...
- Az kicsit sok idő, ne segítsek?? - kérdezte Dam és kacsintott
- Megoldom magam - kacsintottam vissza, felértem az emeletre.
 Oké, Oké kell valami olyan ruha ami nem tesz még félelmetesebbé, már így is úgy nézek ki mint valami hulla, ez vicces hiszen én már egyszer meghaltam..Felöltöztem, majd ki sminkeltem magam, igaz nem kell sok smink az arcomra mert a bőröm makulátlan volt, mint mindig!
- Készen vagyok - rohantam le a lépcsőn, pontosan előtte egy lépéssel meg álltam..
- Akkor most már mehetünk, de még valami hiányzik! - jelentette ki, még arra sem volt időm hogy megkérdezzem tőle mi a csuda hiányzik, mert hevesen megcsókolt, úgy éreztem bele léptem a mennyországba, már ez lenne a vég?
- Öhm..menjünk! - kimentem a házból,beszálltunk a kocsijába, nem lakot tőlem messze autóval utazva 5 perc. Egész úton alig beszéltünk, néha egybe fonódott a tekintetünk de semmi más, majd hirtelen le fékezett
- Itt látható a Smith rezidencia - mutatott rá a házra, ezután kiszálltunk és oda sétáltunk a bejárati ajtóhoz
- Nagyon tetsz...hmm - csak ennyit tudtam kimondani mert lecsókolt, de most én sem maradtam nyuszi, viszonoztam a csókját! Mikor vége szakadt a csókunknak, be ment a házba. Az a baj..hogy én nem tudtam bemenni utána, mert mint már tudjuk a vámpírokat először be kell invitálni a lakásba, ha ez nem történik meg akkor nem tudnak belépni! Így csak álltam az ajtóban vártam hogy behívjon..
- Nem akarsz bejönni, vagy az egész napot ott kint szeretnéd tölteni? - kérdezte, majd beléptem és nyomtam egy puszit az arcára, most már kétség se fér ahhoz hogy egy pár vagyunk.
- Oké, akkor mit fogunk megnézni - csaptam össze a tenyerem és keresetem a szobáját, Dam megfogta a kezem és bevitt egy helyiségbe amin fel kellet menni a lépcsőn és ott volt a szobája..barátságos be nyomást keltett bennem, minden olyan volt mint elképzeltem, olyan mint ő, nem is tudom..pasis!
-  Hát akkor válassz egy filmet - mutatott rá egy polcra oda sétált velem majd átölelt szorosan, de úgy hogy mozdulni se tudtam..utána megpuszilta a fejem!
- Teljesen mindegy nekem, válassz inkább te mert ennek a negyedét sem ismerem... -mondtam
- Nekem is mindegy, csak az a fontos, hogy itt vagy velem - felelte, meglökött azonnal az ágyra zuhantam vele együtt gyakorlatilag rám feküdt, de ő kis idő múlva felkelt..én mozdulatlan maradtam!
- Maradj ott ahol vagy, én is mindjárt jövök vissza, láttad már az Avatar című filmet? - kérdezte tőlem..még életemben nem halottam erről a filmről..
- Nem, még nem láttam, ha gondolod nézzük meg. - jelentettem ki, majd vettetem egy pillantást Damre, be állította a laptopon és mellém bújt...a történetet nem nagyon figyeltem, szerintem nagyon ő is így volt vele...Olyan szorosan ölelt mintha attól félne hogy elveszíthet.Aztán valami vígjátékot néztünk meg. Dél körül felkelt mellőlem
- Gyere, együnk valamit utána vissza jövünk- mondta, utána megfogta a kezem és kihúzott az ágyból
- Oké, és mit kajolunk? -kérdeztem tőle de nem válaszolt hanem megcsókolt
- Valami gyorsat, egyszerűt..rántotta?
- Miattam..igaz én nem vagyok éhes..inkább csak te egyél! Én addig csinálok valamit inni..pl. limonádé
- Nem ez kizárt dolog! Te is eszel velem..-mondta Dam
- Győztél, eszek veled de csak egy keveset
Ettünk, utána vissza felmentünk a szobájába.Nem mentem északára haza, ott aludtam a karjaiban..Reggel arra ébredtem hogy figyelnek, vagyis olyasmi érzésem volt! Kinyitottam a szemem és Dam arca alig egy centire volt az enyémtől..

ღ 3.fejezet ღ

Elindultam haza..hát ennél a napnál sem lehet rosszabb vagy mégis? Be mentem a házba és neki álltam ,,enni" két tasakkal megittam majd lezuhanyoztam felvettem a hálóingem és lefeküdtem az ágyamba. Az nap éjjel alig tudtam aludni.
Így keresgélni kezdtem a cuccaim között és megtaláltam a régi naplóimat. Bele olvastam az egyikbe:
,,1910 augusztus 17. Kedves naplóm, tudom hogy már régóta nem írtam, nagyon régóta. Nem volt rá szükségem...Nem akartam leírni ezeket a dolgokat, de kimondani sem akarom őket. Az a helyzet hogy vámpír vagyok, és gyűlölöm. Kétségbe vagyok esve, kedvetlen vagyok, dühös. De legfőképpen...félek. Egy részem csak véget akar vetni ennek az egésznek a másik részem pedig nem enged érzeni. Szóval meg kell békélnem a helyzettel nem számít mibe kerül."

Hirtelen nem volt kedvem tovább olvasni rettegtem attól az érzésektől amik ebben a naplóban rejlenek, hogy milyen egyenesen a vénákból inni. Megszédültem csak ekkor vettem észre hogy nem sokára reggel lesz, lementem a pincébe és táplálkoztam. A vértasak nem olyan jó mint a friss vér, de ez is megteszi, lezuhanyoztam majd fel vettem egy fekete farmert, rózsaszín toppot és egy úgyszintén fekete farmer kabátot. A tegnapi napnál biztosan nem lesz rosszabb a mai, biztattam magam majd elindultam.

Megérkeztem, a mai nap különösen meleg volt és én pont most vettem fel sötétebb ruhát igaz, a mi fajtánk nem izzad. Azt vettem észre hogy egy srác bámul feltűnően majd közeledik felém, felismertem ő volt az akibe tegnap bele mentem. Úgy csináltam mintha nem is érdekelne így kotorásztam a táskámba.

- Szia, minden oké? Jobban vagy? Tegnap nem kaptam hívást tőled pedig vártam, mivel elég nagyot koppant a fejed- olyan édesen mosolygott
- Hahooo...Minden rendben? - kérdezte érdeklődve, kicsit oldalra hajtotta a fejét
- Szia, igen jobban vagyok, bocsi csak elgondolkoztam - mosolyogtam rá, érzetem hogy a szemfogaim sajognak
- Akkor én most megyek, látom most nem találsz jó társaságnak - mondta, majd kicsit elfordult
- Ööö...Nem láttad Tiát? - kérdeztem egy témának felhozva utáltam hogy nekem kellet megtennem ezt a lépést
- Ma nem jön iskolába, sőt egész héten nem lesz mert anyuékkal elment Los Angeles-be. - mondta
- Várjunk csak Tia a rokonod? - kérdeztem kíváncsian
- Igen, pontosabban az unoka húgom a szülei már régen meghaltak és anyuék nevelték fel.
- Értem..- te jó ég szegény lány
- A te szüleiddel mi történt?? Én úgy tudom hogy csak a nővéreddel élsz. - kérdezte a névtelen srác
 Meghallottam a csengőt
- Mennem kell kémiára - mondtam majd elindultam az iskola bejárat felé
- Akkor menjünk együtt, nekem is kémiám lesz - mosolygott,
 Leültem az egyik padba ő pedig mellém ült, gondolom mikor vissza jön Tia akkor meg kell neki mondanom hogy itt   már a névtelen srác ül...vagy a névtelent fogom kipaterolni mellőlem.
- Én Anthony Dam Smith vagyok - mintha tudta volna hogy az jár a fejembe hogy mi lehet a neve
- Én pedig Lena vagyis Rebekah  -mondtam bugyután mosolyogva
- És neked nincs vezeték neved Bekah? - kérdezte Dam.
- De van és nem szoktak Bekah-nek becézni inkább Lena, a teljes nevem pedig Rebekah Lena Pierce.
- Ooo..Értem Lena kisasszony.. - mondta gúnyosan, és megcsókolta a kezem fejét legszívesebben behúztam volna neki, de ehelyett nevetés tört rám sikerült neki először igazán megnevettetni, a tanárnak nem nagyon tetszett hogy én nevetgélek..így hamar abba hagytam. Az óráimnak vége lett mennem kellet meghallgatásra a pompon lányok csapatába való bekerülésért.
Sikeres volt a vizsgám, sőt lenyűgöztem őket. Dam végig ott volt és nézet, emiatt zavarban is voltam, de ez nem akadályozott semmiben. Haza felé megint találkoztam vele
- Héé Bekah öhm vagyis Lena..Láttalak az edzésen, elképesztően hajlékony vagy...- mondta Dam.
- Nem is annyira, a többiek is képesek ilyenekre csak sok edzés kell..- feleltem átlagosan
- Haza kísérlek, persze ha nem bánod! (?) - vettet rám egy kis fiús mosolyt
- Nem bánom, akkor induljunk. - átlagos hangnembe feleltem
- Oké, nincs kedved kijönni szombaton a parkba? vagy elmehetnénk a Grill-be és ihatnánk valamit, persze ha bírod az italt! - megint csak csipkelődött, és én ezt a részét imádtam
- Hát, oké...úgy sincs programom! - mondtam mosolyogva
- Ahogy akarja Bekah Lena kisasszony. - oda értünk a házunkhoz, közelebb jött hozzám
- Akkor holnap találkozunk 2-kor a Grill-be! - mondta Anthony lelkesen
- Köszi, hogy haza kísértél - mondtam
- Ez csak természetes. - mosolygott, majd elment

ღ2.fejezetღ

Megérkeztem az iskolába, nem a legmodernebb de nem is rossz, mindenhol emberek. Remek, már is szédülök.
Azt veszem észre hogy egy alacsony, barna göndör hajú lány közeledik felém.
- Szia, te vagy ugye Rebekah? -kérdezte az alacsony lány
- Szia -mosolygok bugyután már nem tudom mióta nem folyattam báj csevejt- Igen, én lennék az, de inkább hívj Lena-nak. Nekem kihez van szerencsém?? -kérdeztem udvariasan
-  Jajj bocsánat, én Bonnie vagyok helyesebben Bonnie Tia Forbes. De inkább Tia az a név amin szólítanak.
- Szóval Tia, örvendek .- megint csak bugyuta mosoly vágok, igaz a kis csaj elég jó fejnek látszik és lelkesnek, csupa pozitivitás.
- Ha akarod körbe vezetlek az iskolában! (?)- kérdezte
- Azt megköszönném! - igaz semmi kedvem nem volt társalogni, de Tia olyan más volt mint a többi lány, mivel azok úgy néztek rám mintha a túlvilágról jöttem volna..
- Akkor gyere velem, lehet hogy majd csak jövő héten tudom megmutatni az egészet.
- Nem probléma, sőt most nagyon én sem érek rá - tettem hozzá
- Nincs kedved ma akkor inkább be jönni velem a büfébe?-kérdezte Tia
- Tényleg nincs sok időm, még be kell mennem az igazgatóiba is. Nekem most mennem kell, nagyon örültem. Szia! - Udvariatlanul gyorsan elrohantam, így még a válaszát sem tudta elmondani csak annyit halottam hogy azt motyogja egykedvűen ,,szia" de ezt is csak azért mert különlegesen hallok, egy egyszerű ember már nem hallotta volna meg ezt se.
Becsengettek, Tia mellém ült, szerencsére érdekelte amit a tanát mondott mivel egész órán nem szolt egy szót sem, vagy lehet hogy megbántottam? Majd szünetbe kezdeményezek egy beszélgetést.
Hamar vége lett a Fizikának most éppen történelem lesz, Tia ezek szerint a padtársam lesz hiszem mindig ott ül mellettem, és nem nagyon szeret beszélgetni tanórákon.  Miután végeztem beiratkoztam a pompon lányok csapatába holnap lesz az alkalmassági vizsga, majdnem kiértem a kapun mikor egy srácba bele rohantam, a táskám le esett, én meg hátra puffantam (megpróbáltam nem használni a vámpír képességeimet) a fejem nagyot koppant, a srác azonnal oda jött hozzám. Csak akkor vettem észre hogy élkepesztően helyes volt, és láttam hogy aggódva fürkészte az arcom miközben hívta a mentőket..várjunk csak mentők?? na neee...azonnal ki kell magyaráznom magam, nincs semmi bajom. Felkeltem teljesen stabilan mintha csak egyszerűen lefeküdtem és azután pedig felkeltem volna. A körülöttem lévők csodálkoztak és suttogtak. De engem csak az érdekelt hogy ne keltsek még ennél nagyobb feltűnést.
-Minden rendben? - kérdezte a srác
- Azt hiszem igen. - mondtam egykedvűen.
- Be viszlek a kórházba, itt a kocsim egy köpésre.
- Jajj, utálom az orvosokat, de a nővérem ápoló és ő majd megnéz. - hazudtam, de nem tehettem mást
-Figyelj itt a számom bármi baj van nyugodtam hívj fel, oké?? -  át adott egy cetlit rajta számokkal - Jah és legközelebb figyelj jobban merre mész - kacsintott rám mosolyogva

ღ1.fejezetღ

Kedves naplóm! Évszázadokig titokban éltem, elegem  van a sötétségből a folyamatos szorongásból én is szeretném egy átlagos tini életét élni, így ma kezdtem az új iskolát, ahogy szokták mondani ,,új iskola, új emberek, új barátok új élet" Szeretném ha le zárhatnám a zavaros múltamat és újra kezdhetném az egész életemet! Hát akkor ismerjétek meg egy magányos vámpír lány életének minden napjait.
1878. február 16.-án ünnepeltem a tizennyolcadik születésnapomat, apám Mystic Falls egyik nagyon híres polgára volt és én mint a lánya, voltam a legkívánatosabb hajadon lány a városban. Szóval a születésnapom esélyén álarcos bált tartottunk a házunkba, szinte mindenki ott volt aki számított akkor még nem is sejtettem,hogy ez lesz emberi éltem legutolsó napja! Apám sorra mutatott be úriembereknek azt éreztem,  már nem is a születésnapom ünneplése a fontos inkább az hogy minél előbb férjhez menjek. Így kerülve a feltűnést kiszöktem a házból,  kint egészen szép idő volt a csillagok csak úgy ragyogtak az ég bolton, mikor egy borzasztóan ijesztő és egyben nagyon is jó képű férfi állt előttem egészen közel majdnem össze ért az ajkunk. Én óvatosan hátrébb léptem de ő megfogta a kezem és kézfejen csókolt. Ez után már csak arra emlékszem hogy egy kihalt helyen fekszem a testem minden porcikája fáradt és kifinomult érzéseim támadtak. A fogam ínye nagyon fájt és éhes is voltam. Így haza akartam menni, de a nap úgy égetett. Mikor nehezen az árnyékokban meghúztam magam elindultam haza. A cseléd bejárón  akartam be kerülni a házba de valami az utamat állta, egyszerűen olyan volt mint egy láthatatlan fal, le rogytam a küszöbre és keservesen sírni kezdtem míg nem Rosalie a cselédem észre nem vett, oda jött hozzám és megkérdezte mi a bajom. Elmondtam neki mindent, közben ő be ment a konyhába és csinált nekem enni valót, kihozza. De egy falat sem ment le a torkomon, kihánytam az ételt. Rosalie megérintette az arcom és láttam hogy a kezén egy kicsike seb volt, olyan érzés töltőt el hogy az már leírhatatlan olyan hívogató, vágytam Rosalie vérének minden egyes cseppjére. Akkor hirtelen rá vettetem magam és megöltem utána pedig az összes cseléddel és a házban tartózkodó emberekkel is végeztem. Nem bírtam a vérszomjammal, kerestem magamnak egy sötét helyet és ott rejtőztem el, minden egyes alkalommal mikor ki szerettem volna menni a napra, az megégetett, nagyon fájt. Csak este tudtam táplálkozni és akkor is sok ember életének vettetem véget. Addig nem tudtam kezelni a vérszomjamat míg nem találkoztam egy hozzám hasonlóval egy VÁMPÍRRAL. Úgy hívták Ashley és ő jóval idősebb volt nálam azt mondta minden rendben lesz és segíteni fog nekem túl lépni, és megtanít kontrollálni magam! Ashley lett a legjobb barátom és mindent megtudtam vele beszélni, de neki megvolt a saját élete ami nekem nem adatott meg.  Így elhagyott és nem volt aki biztasson , nem volt olyan ember aki mellettem állt volna és újra rákaptam az ember vér ízére. Én lettem Mystic Falls szörnyetege már az emberek este nem jártak ki az utcára, rettegtek így hát elköltöztem. Denverbe találkoztam 40 év után újra Ashley-el aki megint vissza rángatott a helyes útra. Kaptam tőle egy nagyon szép gyűrűt amivel a napom is járhattam anélkül, hogy megégetett volna. Tudtam magam kontrollálni, már nem vágytam annyira a friss ember vérre. Tíz év telt el megint az életem még mindig nem volt teljes így körbe jártam a világot láttam Romát, Párizst voltam Kínába, Londonba aztán nyelveket tanultam. Nagy világi életet éltem egészen idáig, mert már hiányzott ez a kicsi város a terei és vissza szeretem volna mennie a szülői házamba. Mikor megérkeztem akkor döbbenten láttam, hogy a város még szebb lett, kicsi és barátságos. Elmentem és megkerestem a birtokunkat, a  ház ápoltan és régiesen állt, éppen ahogy emlékeztem igaz hogy a a háború után némi javítani való akadhatott rajta. De ez már nem számít, elő törtek a régi emlékek gyerek koromból a mindig önző és fukar apámról akit egész életemben szereti fogok. Anyám születésemkor meghalt, talán ezért nem kedvelt engem túlságosan a bátyám, a nővérem ennek ellenére nagyon szeretett. Kár hogy korán megházasodott, még nem is volt alkalmam megismerni a férjét. Bekopogtattam az ajtón, nem tudom mit reméltem hiszen már több év százada nem jártam itt. Egy kedves hölgy nyitotta ki,  kifejezettem ismerős volt számomra, a nővéremnek lehetett valami leszármazottja mert olyanok voltak mint két tojás. Felnéztem és azt vettem észre, hogy a nő szorosan átkarolt megpuszilta a fejem, azt mondta ,, olyan régen láttalak, annyira hiányoztál, kerestelek mindenhol" mire rájöttem valójában ő a nővérem. Hát akkor ezért ment el olyan gyorsan otthonról. Nagyon örültem neki. Javasolta hogy iratkozzak be egy iskolába, így beiratkoztam a Mysic Falls High School-ba. Jajj..már ennyi az idő mennem kell mert ma lesz az első napom az iskolába, nem akarok elkésni Ui: Jules (nővérem) elköltözött azt mondta nem biztos hogy vissza jön egy ideig. Hát a vámpíroknál nem tudom mit jelent az hogy ,,egy ideig".

Le tettem a szekrényre a kis könyvecskét, azután bele nézem a tükörbe nem láttam mást mint szoktam csak egy átlagos lányt akinek ragyogott az arc bőre, telt karcsú alakjára pontosan ráfeszült a ruha és gyönyörű haja teljesen egyenes és szőkés barna színbe pompázót. Fel vettem egy baba rozsszín sortot és egy fehér toppot a lábbelik közül pedig egy torna cipőre esett a választás. Le mentem a pincébe és bedobtam a táskámba egy vér tasakot szükség esetére. Kis habozás, vagy inkább egy öt perces tükör előtti illegés után elindultam. Közben ezt ismételgettem magamba ,,csak pozitívan".